Nemi identitás összemosása a divatban

Nemi identitás összemosása a divatban
2015-10-20 uptostyle.hu
In FASHION

Gender bending kérdése és hatása a divatra, mindennapokra

  Valószínűleg egyre többen és többet találkoztok olyan divat/kampányfotókkal, amiken nehéz eldönteni, hogy a modell fiú vagy lány. Biztosan felmerült bennetek a kérdés, hogy miért látunk olyan reklámokat, amiben az androgünitást hirdetik, vagy talán már hallottatok is az okáról. Mi megpróbáltuk felkutatni a  gender bending határait és hatását a divatra.

  A férfi divat olyan gender-kérdéshez ért, ami utoljára a 70-es években volt tapasztalható: az androgün újra divat lett, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Gucci, Saint Laurent, Givenchy legutóbbi divatbemutatóján felvonuló előfutár darabok.

  A januári, férfi Gucci divatbemutató sokban különbözött a többitől. Gondolhatnánk, hogy azért, mert Frida Giannini, a luxusház majd’ egy évtizedes kreatív igazgatóját elbocsátották decemberben, vagy mert az új tervező, Alessandro Michele körülbelül egy hét alatt rántotta össze a teljes kollekciót, de ha jobban megvizsgáljuk a catwalkot rájövünk, hogy azért, mert a férfiak a kifutón… inkább nőknek néztek ki.

  Valójában tényleg némelyik modell lány volt, ez egyre népszerűbb trend a férfi bemutatókon (itt érdemes megemlíteni néhány nagyobb nevet az androgün modellek közt úgymint Andrej Pejic, Lea T, de Tilda Swinton vagy Ruby Rose is tudnak játszadozni azokkal a bizonyos gender-gátakkal). A 2016-os tavasz-nyári Gucci bemutató modelljei, mind a két nem képviselői -, törékeny férfi modellek és fiús női modellek egyaránt – olyan formákat, anyagokat és ruhadarabokat viseltek, amik hagyományosan csak a női kollekciókban voltak jelen eddig. Michele egyértelműen kétértelmű outfitjei hatalmas szalagos blúzokat, összement dzsekiket, és bő gatyákat mutattak be a filigrán modelleken, ehhez passzoló lágy tónusokat és hosszabb, kusza frizurát kaptak.

Az iparmértű új gender trend szimbóluma így a Gucci lett, kreatívigazgató váltással, pedig Michele a mozgalom nem hivatalos vezetője.

Tekintsünk kicsit vissza, hogy honnan és hol is bontakozott ki ez a jelenség.

  Az androgün felé hajlás már két éve elkezdődött, és a Gucci legújabb kollekciója is bizonyíthatja, hogy valami van a levegőben. (Érdemes megemlíteni, hogy az eddig csak cammogó Guccinak most, az elmúlt két évben kezdett el nőni az eladási bevétele.)
  A gender-bending nem újdonság a divatban vagy a popkultúrában (gondoljunk csak Mick Jaggerre, vagy David Bowie-ra). De a kifinomult, “magas divatban” régen nem volt ilyen hangos, vagy ilyen gyakori téma, mint
most.

 Az androgün kinézet és viselet a divattörténetben többször felütötte már a fejét, gondoljunk csak az 1920-as évekre vagy a 60-70-es évekre. Mindkét korszak a társadalmi felemelkedésről szólt, ezt a megerősödött fiatalság szubkultúrája is tükrözi. Az 1960-as években, a fiatal populációt az I. Világháború utáni generáció és a “Baby Boom” alkotta, és ők bizony sok gazdasági és kultúrális hatással találkoztak azokban az időkben. Helló, Milleniumiak!

 Úgy tűnik az androgün, uniszex nem egy múló, hanem egy ciklikusan visszatérő trend, ami minden generációban máshogyan bontakozik ki.

  Az uniszex mozgalmak egyik fő forrásai, a zenei szubkultúrák és persze a háttérben mozgó jelmez- és divattervezők. Vegyük például Rudi Gernreich-et, aki egy igen tehetséges dizájner volt, és gyakran használták fel munkáit sci-fi filmekben, a futurista női és férfi jelmezei pedig igen hasonlóak voltak egymáshoz.

  A másik úttörő, akit érdemes megemlíteni az Legaspi, aki a Kissnek és Patti Labelle-nek is tervezett űrkori színpadi, fellépő szettet a 1970-es években. Más szóval úgy képzelték el a 2000-es éveket, hogy a ruha nem lesz több a ruhánál.

 Mint mindig, az utca emberének ízlését nagy részben a celebek befolyásolják; színészek, zenészek, sportolóknak nagy a ráhatásuk, hogy a fiatalabb generáció hogyan vásárol és öltözködik. Minden 1970-es évekbeli Bowie-ra és Jaggerre jár egy Jared Leto és Kanye West 2015-ben, akik szoknyát vesznek fel a színpadra, és szívesen játszanak azokkal a bizonyos gender-gátakkal.  

Mi van a tömegtermeléssel, tömegpiaccal?

 A tömegtermelés hozzátartozik a popkultúrához, mert ami populáris – azzá tették a celebek, közéleti személyek -, az nagy tömegekhez is eljut. Vajon a jövőben mi találkozhatunk egy-egy áruházban majd hasonló androgün ruhadarabokkal?

 Mostanában a “genderbending-stafétát”, kifinomult, világhíres dizájnerek viszik, mint Hedi Slimane a Saint Laurentnél, és Riccardo Tisci a Givenchynél, akik szeretik a hagyományos női darabokat, mint a pelerin, szoknya és harisnya, a férfi kollekcióikban is feltüntetni. De vajon lenne-e igény erre a jelenségre, érdemes-e tömegtermeléssel próbálkozni?

 “A gender játékossága a kifutón nemcsak azt a vásárlót vonzza, aki az androgün kinézetet kedveli, hanem azt is, aki szereti a fifikás öltözeteket, érdekes szabással és inspirációval.” – világít rá Charles Harbison tervező, aki arról ismeretes, hogy a női kollekcióját férfi és női modelleken is bemutatja. (Beyoncé nagy rajongója a fiatal tervezőnek, egyik darabját hordta is februárban az Adidas Originals x Kanye West showra – az uniszex és egyben diáklányos tervezésű kollekcióból).

Már az áruházak is játszanak az uniszex öltözékek gondolatával; januárban, Selfridges (egyik leghíresebb, London központú, luxuscikkeket, főleg divatot kínáló áruház) fellőtte az Agender Projectet – egy mellékrészleget az üzletben, ami betekintést nyújt a gender bending vonalra, olyan márkákkal mint Nicopanda, Comme des Garcons és Gareth Pugh.

A megfelelés kihívása

  Az a férfi vásárló, aki a női részlegről is szemezget, lehetséges, hogy csak még érdekesebb szabású, díszítésű darabok után kutat. A legnagyobb kihívás mégis a forma, mert ha a stílus még áthidalható a genderek közt, a testalkatot nem nagyon tudja, így a ruhák inkább erőltetettnek hathatnak.

 Több tervező, mint például Baja East úgy kezelik ezt az irányt, hogy olyan androgün ruhákat készítenek, amik bő szabásúak és kényelmesek, ez egy másik vonal, mint a híres divatházak “atletikus” mozgalma. Az anyagok minősége, és a munkahelyi szabályzat, hogy mi az, amit a nőknek és a férfiaknak viselniük kell az irodába, hozzáad a megjelenéshez. Baja East ezt áthidalva, átdolgozva egy menekülőútvonalat mutat a korlátozó normáktól.

 A vásárlók véleménye, főleg a fiatalabb korosztályé kezd megváltozni a gender határokról, –  és már itt is vannak a legújabb startupok, amik igyekeznek elmosni a határokat a kisfiúknak vagy a kislányoknak tervezett a ruhadarabok közt. Ami egyértelműen nem a gyerekekről szól, hiszen őket nem a divat és az öltözködés hozza lázba, hanem játékok, fincsi gyümölcslevek vagy rengeteg színes matrica. Kicsi gyerekeknek inkább stabil, biztonságos otthonra és szerető szülőkre van szükségük, akik többek közt megtanítják nekik, hogy bizony nem minden kívánságuk teljesülhet és hogy mindig mindent nem kaphatnak meg.

  Tíz év múlva, egy főiskolásnak teljesen más elképzelése lehet majd arról, hogy mi maszkulin és mi feminin. Azt persze nem lehet és nem is a mi dolgunk megjósolni, hogy ez pozitív, vagy negatív, de mindenképpen elgondolkodtat, hogy milyen is lehet egy nemtelen világban élni, ahol mindenki semlegesnek születik (gender-elmélet szerint csak a család vagy a társadalom neveli nőnek, vagy férfinak az egyént – a szerk.), de így sok minden értelmét veszti. Az Y-generáció, ha a nyugati társadalmakat tekintjük, a bőség zavarát szenvedi, annyi a lehetőség, hogy azt se tudja, mi is kell neki, és lassan helytálló lesz az a kifejezés, hogy “azt se tudja, hogy fiú vagy lány”.

  Amerikában a gender-bending divat kiteljesedőben van, a vásárlók fogékonyak. Úgy gondolják ezek az öltözetek többek különleges, ritka és gyönyörű ruháknál. Igazából inkább bizonyos médiumok vagy eszközök az aznapi szettjeik, amik segítenek kifejezni az illető egyéniségét és nem ragaszkodnak annyira szorosan a klasszikus feminin vagy maszkulin fogalmakhoz.

 Ha valaki ki akarja fejezni önmagát öltözködésében (vagy bármi másban), ahhoz nem szükséges eldobnia a nemét. Ha megfigyeljük az Amerikai Pszichiátriai Intézet adatait, akkor láthatjuk, hogy a népesség 0.005-0.014%-a szenved nemi diszfóriában (diszfória: szorongás – a szerk.). Ez is mutatja, hogy a gender bending – akár a divatban, akár a mindennapokban – inkább egy felkapott trend, mint egy nagy tömegeket érintő probléma vagy forradalom.

  Nem a társadalom/család kényszerít nőnek vagy férfinak egy egyént, hanem a biológia. Persze vannak férfi szerepek és női szerepek, és ezek megtagadásával is lehet élni, de ha teljesen semleges vagy, akkor nemcsak nemed nincsen, hanem egyéniséged, véleményed, stílusod, mert azt is a társadalom és/vagy a család befolyásolja bizonyos szinteken. Magyarországon a tradícionáis családkép még preferáltabb és valószínűleg hozzánk nem most, vagy nem ilyen formában fog megérkezni.

 Ha visszatérünk a divathoz, azt látjuk, mindenki különleges, egyedi akar lenni, kitűnni a tömegből, akár polgárt pukkasztva is. A (nyugati) jólét és a fiatalok (meg persze az internet és közösségi oldalak) hatalma sok mindent megmagyaráz, hasonlóan, mint a 70-es években. A mostani fiatalok néha elfelejtik, hogy egy jó szelfi-outfit összeállítással és sok like-al még nem ír történelmet az illető, maximum tizenöt percig népszerű lesz, ahogy Andy Warhol is megmondta. (“A jövőben mindenki híres lesz 15 percre.”)

 Tehát újabb divat-ciklushoz értünk, ami a szemünk előtt fog kibontakozni – meglátjuk kis hazánkban milyen mértékben -, majd továbbáll, ha a társadalom is engedi.